Családi Kalandklub - A futás tett minket emberré (1-3. rész): Oldal 5
Menu Content/Inhalt
Üdv! arrow A futás tett minket emberré (1-3.-rész)

Akikre büszkék vagyunk

Apródjaink: Joci és Laci

Szavazz!

Tábor Értékelő
 

Belépés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

Statisztika

Látogatók: 2001243
A futás tett minket emberré (1-3. rész)
Tartalomjegyzék
A futás tett minket emberré (1-3. rész)
Oldal 2
Oldal 3
Oldal 4
Oldal 5
Oldal 6
Oldal 7

Tíznél is több tanulmány mutatta már ki, hogy a rendszeres testmozgás - az ülő életmódhoz képest - 60%-kal csökkenti a vastagbélrák előfordulását. Éspedig azzal, hogy fokozza a bél átjárását. Ami a mellrákot illeti, úgy tűnik, a testmozgás � még ismeretlen mechanizmusok folytán � csökkenti az ösztrogének aktivitását a mell bizonyos hormonális receptorain.

A testmozgás II. típusú diabetesben is segít azáltal, hogy növeli az érzékenységet a szervezet glükóz-felhasználását aktivizáló hormonra, az inzulinra. Így a vérben jelenlévő glükóz könnyebben lebomlik és hasznosul. Az energialeadás és a betegség megelőzése között lineáris összefüggést találtak.

A WHO (World Health Organisation) szakértőinek elemzése szerint napjainkban a civilizált nyugatot valódi inaktivitási járvány sújtja. Eszerint a 80-as és a 90-es évek között Európában 10-40%-kal nőtt az elhízottak száma, s ezen arányok országok szerint közvetlenül összefüggenek a fizikai tevékenységek csökkenésével, elsősorban a fiatalok körében. A kardiovaszkuláris betegségek mára a világ első halálokai. Az ülő életmód ezért közvetlenül is felelős ezért, mivel kétszeresére növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az anyagcsere-gépezet elkerülhetetlenül akadozni kezd

Egy ülő életmódú embernél az energia tárolását, illetve felhasználását lehetővé tevő "anyagcsere-gépezet" mond csütörtököt. Hogyan? Ennek megértéséhez nem kell más, mint hogy átgondoljuk, hogyan merít testünk energiát tartalékaiból, mihelyt ki kell fejtenie egy legalább 30-40 perces mérsékelt erőfeszítést. Az izom összehúzódásához szükséges energiát az ATP (adenozin-trifoszfát) nagy energiájú foszfátkötéseinek lebomlása adja. Az izmok ATP-tartalékai viszont csak 1-2 másodpercig, ill. néhány összehúzódásra elegek. További 20 másodpercen át az ATP kreatin-foszfátból képződik újra. Ezután, kb. 1 óráig a vércukrot és a glikogénraktárakat használjuk fel immár a kreatin-foszfát újraképzésére. Edzettebb személyek glikogén-raktárai nagyobbak. A zsírok felhasználása 20-30 perc után kezdődik el, és mintegy 1 óra után válik kizárólagossá, vagyis ekkor már csak a zsírok égnek.

Egy maratoni futó 500 gramm szénhidrátot és 71 gramm zsírt mobilizál két és fél óra alatt, miközben az ülő életmódú ember, aki őt a tévén keresztül nézi, elraktározza a zsírokat, és a felvett glükózt közvetlenül alakítja át zsírrá. Eredményként vérzsír- és vércukorszintje magasabb lesz. S ha futásra is adná a fejét, izmai képtelenek lennének annyi energiát előállítani, mint a maratoni futóéi. Miért? Mert izomsejtjei nem tartalmaznak elég mitochondriumot, vagyis olyan kis struktúrákat, amelyek az energia- (vagyis ATP-) termelés valóságos gyárai. Valójában csak a rendszeres sportolás teszi lehetővé az ülő életmódot folytató számára e mitochondriumok számának növelését és ezáltal az anyagcsere-gépezet újbóli beindítását. Mindaddig azonban a "katasztrófa-forgatókönyv" van érvényben. Az ülő életmódú ember hízik, könnyen lesz cukorbeteg, szív- és érrendszerének állapota romlik... akár általános egészségi állapota is, elkerülhetetlenül.

A rendszeres futás 63%-kal csökkenti a halálozási kockázatot

Ha a fizikai aktivitás javítja egészségi állapotunkat, vajon lehetővé teszi-e azt is, hogy tovább éljünk? Nincs egyelőre végleges álláspont, azonban egy rendkívül érdekes epidemiológiai tanulmány bizonyítékot ad arra, hogy a rendszeresen futóknak hosszabb életre van esélyük. 1976 elejétől kezdve a Copenhagen City Heart Study 1998-ig követett nyomon 4600, 20-79 éves férfit. Kezdetben mindannyian egészségesek voltak, számos vizsgálatnak vetették alá őket, és a végén kardiológiai mérleget készítettek róluk. E kb. 20 éves periódus alatt egyesek állandóan joggingoltak, mások csak pár évig, megint mások egyáltalán nem. Az egészségükre hatást gyakorló rizikófaktorok - cukorbaj, dohányzás, alkohol, koleszterin, vérnyomás, továbbá: foglalkozás, végzettség - együttesét nézték. Az eredmények magukért beszélnek: a korai halál kockázata a joggingolóknál 63%-kal alacsonyabb, mint a népesség egészénél. Ezt azonban még meg kell erősíteni más populációk vizsgálatával, és pontosan meg kell határozni, milyen intenzitású és gyakoriságú legyen az edzés. Mindeddig egyetértés volt abban, hogy a mindennapi tevékenységen túl a minimális testmozgási ráfordítás hetente 1000 kalória kell legyen, ha a halálozási kockázatok terén szignifikáns változást akarunk elérni. Vajon mikor teszik ki a lift ajtajára, hogy vigyázat: egészségre ártalmas?!

Mit jelent a futás és a gyaloglás szinte teljes eltűnése ipari társadalmainkban? Ezt még ma is nagy győzelemnek gondolják. Századok alatt az emberek nagyrészt gyalog változtatták helyüket. És a XX. század második feléig kellett várni, amikor is a gépkocsi demokratizálódása egyre jobban felszabadította az embert az őt sújtó fizikai korlátok alól. Ma a futás nem kényszerűség, hanem szabadidő-tevékenység. A hosszútávfutás-versenyek nagy, népszerű események, amelyek több mint 30 000 nézőt vonzanak. A jogging iránti tömeges rajongás a 70-es évek elején kezdődött: egy olyan időszakban, amikor először kezdek aggódni a bolygó jövőéért, és napvilágot láttak az első természetvédő mozgalmak.

Mára a népesség egyre jobban két táborra oszlik. Az egyik oldalon a joggingolók állnak, akik igen kitartóan futnak. Az emberek többsége viszont soha nem fut, sőt egyáltalán nem használja testét intenzív erőkifejtésekre. Nincs arany középút. A hiperedzett és az elhanyagolt test közti kontraszt úton-útfélen szembetűnik.

-----------------------vége a második résznek