Az eltelt évek alatt arra törekedtünk, hogy megpróbáljunk összehozni minél több „fontosat” azokra a napokra melyeket együtt töltöttünk - rólatok szóltak, persze amennyire ezt szerény kereteink korlátai közé szorítva megtehettük. Kalandtáborokban, túrákon, túlélõportyákon izzadtunk együtt, erõsödtünk testben és lélekben egyaránt. Mi is volt az a „fontos”? Amirõl úgy éreztük és érezzük, hogy manapság sajnos sok emberbõl hiányzik. Az összetartozásban rejlõ hatalmas erõrõl beszélek, amely az egymás segítésérõl, megbecsülésrõl, szeretetrõl és az egymás iránt érzett tiszteletrõl szól. Ha visszaemlékeztek: „a feladat akkor végezhetõ el maradéktalanul, ha mindenki együtt dolgozik, vigyáz és figyel a másikra”. Sokszor társaink élete, biztonsága is egy másik, tapasztaltabb kezében volt. Bátorság, kihívás, kitartás – aki akarta kipróbálhatta. Lényege sohasem változik, csak csiszolódik az ember. Megtapasztaltuk együtt az összetartozás érzését, igaz kicsiben, csapatban, rajban de megtettük az elsõ lépést oda ahová sok felnõtt soha el nem jut. Jó lenne, ha országunk, nemzetünk tagjai is éreznék azt, a bizalmat egymás iránt, amit mi éreztünk például ereszkesés közben, hisz tudtuk, hogy a kötél másik végét társaink tartják. Biztonságban voltunk minden pillanatban, efelõl kétségünk sem lehetett.

Most tavasszal szeretnénk, ha a dolgok másról is szólnának. Ahogy teltek az évek, mi is formálódtunk. Lassan észrevettük mennyi mindenrõl maradtunk le, azért mert nem tanították, nem azt tanították. Ez a Hely, ez a Nemzet, ez a Föld sokkal több figyelmet érdemel és sokkal több hihetetlen történetrõl, hõsrõl, különlegességrõl szól, mint sem gondolnánk.

Hát induljunk el és fedezzünk fel különleges helyeket, fedjük fel az igazságot rejtett várakról, rendkívüli emberekrõl, valódi hõsökrõl.