   A számítás nem tartalmazza a ráfordított energia költségeit, amely effektíve nem volt számunkra kézzel fogható, de jelentős (kb. 30 % plusz) kiadás lett volna: nem beszélve a munkabérről, a szervezési (pl. telefon, szórólap, stb.) és a szállítási költségekről! Ezek a nem számolt költségek is, tulajdonképpen, adománynak tekinthetők. Minthogy eredetileg nagyobb tételű eladásra számoltunk (ami időközben derült ki, hogy nem megoldható a Nyugati téri pavilonban), ezért nagyobb mennyiségű nyersanyag is megmaradt, a vásárolt készletből. Így pl. több kilónyi darált mák- és dió, liszt, cukor, margarin, zsír, élesztő, mazsola, alma, és egyéb járulékos nyersanyagok, melyek értéke, több-tízezer Ft értéket képvisel. Ezek egy részét, a Hűvösvölgyi Gyermekotthon lakóinak, még az újévre megsütöm, pl. „kőttes-kalácsnak”. Ilyen formán, ez is nyereségként számolható el... A beiglikészítést- és vásárt, több előre nem várt probléma is nehezítette. Egyrészt, szolgálati beosztásom is többször (előnytelenül) módosult, másrészt, lényegében, teljesen egyedül kellett megoldanom az anyagbeszerzést, termelést és értékesítést is, a teljes „piac-szervezéssel” együtt. A szűk határidő miatt, ez nagyon leterhelő volt, szellemileg- és fizikailag egyaránt. (Ahhoz, hogy ne legyen veszteséges a „túlkalkulált vállalkozás”, az eredetileg tervezett mennyiségnek (800 db.), legalább a 60 %-át meg kellett, hogy valósítsam. A nyersanyagokba befektetett értéket, csak így tudtam visszaforgatni, ill. nyereségessé tenni.) A föntiekből, és a hely szűkéből is adódóan, nem a leg optimálisabb munkakörülményeknek „köszönhetően”, némelyik sütési mennyiséget nem tudtam kellőképpen „kihúzatni”, fokozatosan lehűteni. Ezért, a frissen sült beiglikben lévő forró gőz, nem tudott lassan távozni, hanem a hirtelen hidegre való kerülése miatt, a tésztán belül csapódott ki. Ennek következtében, ezeknek a beigliknek a belső tészta-szerkezete kissé „szalonnássá”, rágóssá vált. Ha állagában nem is sikerült mindegyik beiglit kifogástalanul elkészítenem, de ízhatását tekintve (az eddigi visszajelzések szerint), mindegyik jól sikerült. Hogy ne csökkenjen a felvásárló-kör, a jövőben, sokkal jobban oda kell figyelnünk az előkészületekre- és az optimális munkakörülményekre:- így, sokkal jobb minőséget tudunk majd előállítani. (a konyha, mint termelési helyszín, optimálisan bevált, már csak a késztermékek jobb tárolási körülményeit kell megoldani...) A végeredményt tekintve, sikerült nyereségesen zárni az idei beigli-vásárt is! Budapest, 2007. december 31. Csordás Imre Gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztens
|