A számítás nem tartalmazza a ráfordított energia költségeit, amely effektíve nem volt számunkra kézzel fogható, de jelentõs (kb. 30 % plusz) kiadás lett volna: nem beszélve a munkabérrõl, a szervezési (pl. telefon, szórólap, stb.) és a szállítási költségekrõl! Ezek a nem számolt költségek is, tulajdonképpen, adománynak tekinthetõk.
Minthogy eredetileg nagyobb tételû eladásra számoltunk (ami idõközben derült ki, hogy nem megoldható a Nyugati téri pavilonban), ezért nagyobb mennyiségû nyersanyag is megmaradt, a vásárolt készletbõl. Így pl. több kilónyi darált mák- és dió, liszt, cukor, margarin, zsír, élesztõ, mazsola, alma, és egyéb járulékos nyersanyagok, melyek értéke, több-tízezer Ft értéket képvisel. Ezek egy részét, a Hûvösvölgyi Gyermekotthon lakóinak, még az újévre megsütöm, pl. „kõttes-kalácsnak”. Ilyen formán, ez is nyereségként számolható el...
A beiglikészítést- és vásárt, több elõre nem várt probléma is nehezítette. Egyrészt, szolgálati beosztásom is többször (elõnytelenül) módosult, másrészt, lényegében, teljesen egyedül kellett megoldanom az anyagbeszerzést, termelést és értékesítést is, a teljes „piac-szervezéssel” együtt. A szûk határidõ miatt, ez nagyon leterhelõ volt, szellemileg- és fizikailag egyaránt. (Ahhoz, hogy ne legyen veszteséges a „túlkalkulált vállalkozás”, az eredetileg tervezett mennyiségnek (800 db.), legalább a 60 %-át meg kellett, hogy valósítsam. A nyersanyagokba befektetett értéket, csak így tudtam visszaforgatni, ill. nyereségessé tenni.) A föntiekbõl, és a hely szûkébõl is adódóan, nem a leg optimálisabb munkakörülményeknek „köszönhetõen”, némelyik sütési mennyiséget nem tudtam kellõképpen „kihúzatni”, fokozatosan lehûteni. Ezért, a frissen sült beiglikben lévõ forró gõz, nem tudott lassan távozni, hanem a hirtelen hidegre való kerülése miatt, a tésztán belül csapódott ki. Ennek következtében, ezeknek a beigliknek a belsõ tészta-szerkezete kissé „szalonnássá”, rágóssá vált. Ha állagában nem is sikerült mindegyik beiglit kifogástalanul elkészítenem, de ízhatását tekintve (az eddigi visszajelzések szerint), mindegyik jól sikerült.
Hogy ne csökkenjen a felvásárló-kör, a jövõben, sokkal jobban oda kell figyelnünk az elõkészületekre- és az optimális munkakörülményekre:- így, sokkal jobb minõséget tudunk majd elõállítani. (a konyha, mint termelési helyszín, optimálisan bevált, már csak a késztermékek jobb tárolási körülményeit kell megoldani...)
A végeredményt tekintve, sikerült nyereségesen zárni az idei beigli-vásárt is!
Budapest, 2007. december 31.
Csordás Imre
Gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztens