Családi Kalandklub - Hadi-túra beszámoló
Menu Content/Inhalt
Üdv! arrow Hadi-túra beszámoló

Akikre büszkék vagyunk

Apródjaink: Joci és Laci

Szavazz!

Tábor Értékelő
 

Belépés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

Statisztika

Látogatók: 1656944
Hadi-túra beszámoló
 HADI-TÚRA

2009. szeptember 26.

 

Reggel 9-kor, ahogy betoppantam a Hűvösvölgyi Gyermekotthon 7. csoportjának az ajtaján, az izgatottan ott várakozó növendékek közül, máris, vagy 3 kisgyermek a nyakamba ugrott, s a többiek is körülfogtak, akik éppen bent voltak ezen a csodálatos, napsütéses reggelen, az állami intézetben… A csoportban nevelkedő 12 gyerekből, most „csak” 9-en voltak bent, mert a többiek „haza” tudtak menni a hétvégére. Ezek közül, 7-en voltak, akik lelkesedve várták az indulás pillanatát, hogy kitörhessenek a fojtogató zártságból, az Istenadta csodás természetbe, ahol próbára tehetik magukat: ügyességüket, erejüket, kitartásukat és számos képességüket, amelyekről, talán még nem is tudnak.

Fél 10 előtt pár perccel érkeztünk a Hűvösvölgyi BKV. végállomásra, ahol már vártak minket a többiek. Sokukkal most találkoztunk először, s remélhetőleg, nem utoljára. Különféle családok apraja-nagyja, szülőkkel-, nagymamával, vagy egyedül. De voltak korábbi táborainkon- és túráinkon is résztvevő ifjak is. A busz nemsokára elindult velünk Nagykovácsi felé. Már utazás közben elkezdődött az ismerkedés-, barátkozás: bár volt, aki visszahúzódó volt, volt, aki kezdeményezőbb.

Nem sokkal 10 óra előtt, Nagykovácsiba értünk, ahol újabb résztvevők vártak minket. 30-an gyűltünk így össze.

Szokásomhoz híven, a templom előtt álló, hősök emlékművéhez tereltem a csapatot. Itt, pár szóval fölhívtam a figyelmet, az elhunyt hőseinkről való megemlékezés fontosságára: ha Ők, akkor nem áldozták volna életüket a Hazáért, akkor most, sokkal rosszabb helyzetben lehetnénk, vagy talán nem is léteznénk… Ezután rövid, közös imával, és a Himnusz eléneklésével adóztunk elhunyt hőseinknek, s ezzel szenteltük meg, induló napunkat.

Jó háromnegyed-órás gyaloglással eljutottunk bázis-helyünkre, a korábban, már „Vackor-tanyának” nevezett fiatal erdőbe, melyet egy ott ágaskodó vadalma-fáról neveztünk így el. Lepakoltuk málháinkat, s röviden bemutattam az újdonsült tagoknak a mi kis tanyánkat, amelyet kb. 2 éve „vettünk birtokba”, s alakítgattuk, szépítgettük, ápolgattuk, hogy a sűrű-fojtó aljnövényzettől, kidőlt fáktól megszabadítsuk a fiatal kiserdőt. Ezt követően, az étkezés közben, ismertettem a „Hadi-túra” tervezett menetét.

12.30-kor elkezdtük a csapatok beosztását. Először, a számháborúhoz hasonló módon játszandó, ún. „megye-háborút” játszottuk. Ennek a lényeg, hogy két vármegye (Hont és Heves) küzd egymás ellen. A fejpánton, a vármegyéken belül található járások nevei- és a járásokon belüli település nevek vannak (elől-hátul) föltüntetve. Akkor érvényes egy találat, ha egy ember szájából hangzik el, mind a három név, vagyis: vármegye-, járás-, településnév. (Pl. Hont vármegye, Vámosmikolai járás, Zalaba; vagy Heves vármegye, Pétervásári járás, Recsk; stb.) A zászlót pedig, minden csapatnak magával kell vinnie, mint egy valódi csatában. Tehát nem rejtheti el sehová! Egy kijelölt „zászlósnak” és a fedezetének kell magánál tartania- és védenie, amíg a többiek az ellenfél zászlajának megszerzéséért küzdenek. Ha kilőtték a zászlóst, a hozzá legközelebb állónak kell átvennie, s vigyáznia rá, ill. biztonságos közegbe juttatnia. Akkor győzhet egy csapat, ha az ellenfél zászlaját megszerezve, a saját zászlajával egyesítve, egy előre meghatározott helyen, egyetlen csapattag, mindkét zászló rúdját, egyszerre a földhöz érinti. Amíg ez nem történik meg, addig az ellenfél részéről, bármely zászló meg, ill. visszaszerezhető. 3 menetet játszottunk ebből a csatából.

Miután kielemeztük a játék tanulságait, a különféle taktikák, s főleg az együttműködés fontosságát, fölkészültünk az „eszközös csatára”. Elővettük, s fölajzottuk az íjakat, számba vettük az ütőfejes nyílvesszőket –melyekkel biztonságosan lehet egymásra lőni–, s kikészítettük a seprűnyelekből készített fakardokat is. Majd megbeszéltük, hogy ki milyen eszközzel harcol, s hogy mik a szabályok: amelyek persze menet közben is folyamatosan alakultak, hogy a játék, minél inkább szolgálni tudja mindenki örömét- és biztonságát. A mezőre vonultunk, s elkezdődött a többmenetes küzdelem. A végén, már olyan szabályt is bevezettünk, hogy akit találat ér, annak életkortól függően kell, bizonyos mennyiségű fekvőtámaszt (vagy dupla mennyiségű guggolást) végeznie, hogy újból játékba állhasson. Ez azért volt jó, mert a kiesett „harcosnak”, nem kellett végigvárnia a csatát, hogy a következőben újra játszhasson, hanem hamarabb visszaállhatott: és persze erősödhetett is. Néhány csata után, földig lógó nyelvekkel, kiéhezve, visszatértünk a tanyára, ahol étkezés közben kipihentük magunkat, s fölkészültünk az egyéni megméretésekre, a párbajokra.

Beosztottuk az egymással versengő párokat, s kezdetét vette a küzdelem. Először fakardokkal, majd íjjal, végül hosszú-bottal kellett megküzdenie egymással, a vállalkozó vitézeknek. A legkisebbek is oroszlánként küzdöttek…

A küzdelmek végeztével fölmálháztuk a betyárbútort, s elindultunk a forráshoz, hogy ott frissítsük föl magunkat a nap végén. Előtte azonban –közkívánatra–, a forrás előtti mezőn, még egy utolsó „fekvőtámaszos-guggolós” összecsapásra is sor került, ami „végkimerülésig” tartott. A forrást, szinte kiapasztotta a sok szomjas vitéz, a nagy csata után…

Azt, hogy jól sikerült a túra, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tervezettnél, 2 órával tovább tartott! Nem beszélve arról, hogy az eddig egymás számára idegen, állami gondozott- és családban (sőt, nagycsaládban) élő (cigány-származású- és nem cigány) gyerekek egyaránt barátként búcsúztak el egymástól, egy élményekkel, izgalmakkal, s izomlázzal teli nap után. Visszajelzések szerint, még egy családon belül, a régebben kialakult problémák (feszültségek) is föloldódtak… Nem véletlen!- hiszen már a nap elején megszenteltük tevékenységünket, s elhunyt hőseink szelleme vigyázta, s vezette lépteinket, Isten áldásával…

 

Budapest, 2009. szeptember 28.

 

Csordás Imre cst.

gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztens

 

 

This domain is expired. If you're the owner, you can renew it. If you're not the owner, search for your next domain and then build your website for free on Dynadot.com!Expired Domain Auctions