Családi Kalandklub - Hadi-túra beszámoló
Menu Content/Inhalt
Üdv! arrow Hadi-túra beszámoló

Akikre büszkék vagyunk

Apródjaink: Joci és Laci

Szavazz!

Tábor Értékelő
 

Belépés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

Statisztika

Látogatók: 1432534
Hadi-túra beszámoló
 HADI-TÚRA

2009. szeptember 26.

 

Reggel 9-kor, ahogy betoppantam a Hűvösvölgyi Gyermekotthon 7. csoportjának az ajtaján, az izgatottan ott várakozó növendékek közül, máris, vagy 3 kisgyermek a nyakamba ugrott, s a többiek is körülfogtak, akik éppen bent voltak ezen a csodálatos, napsütéses reggelen, az állami intézetben… A csoportban nevelkedő 12 gyerekből, most „csak” 9-en voltak bent, mert a többiek „haza” tudtak menni a hétvégére. Ezek közül, 7-en voltak, akik lelkesedve várták az indulás pillanatát, hogy kitörhessenek a fojtogató zártságból, az Istenadta csodás természetbe, ahol próbára tehetik magukat: ügyességüket, erejüket, kitartásukat és számos képességüket, amelyekről, talán még nem is tudnak.

Fél 10 előtt pár perccel érkeztünk a Hűvösvölgyi BKV. végállomásra, ahol már vártak minket a többiek. Sokukkal most találkoztunk először, s remélhetőleg, nem utoljára. Különféle családok apraja-nagyja, szülőkkel-, nagymamával, vagy egyedül. De voltak korábbi táborainkon- és túráinkon is résztvevő ifjak is. A busz nemsokára elindult velünk Nagykovácsi felé. Már utazás közben elkezdődött az ismerkedés-, barátkozás: bár volt, aki visszahúzódó volt, volt, aki kezdeményezőbb.

Nem sokkal 10 óra előtt, Nagykovácsiba értünk, ahol újabb résztvevők vártak minket. 30-an gyűltünk így össze.

Szokásomhoz híven, a templom előtt álló, hősök emlékművéhez tereltem a csapatot. Itt, pár szóval fölhívtam a figyelmet, az elhunyt hőseinkről való megemlékezés fontosságára: ha Ők, akkor nem áldozták volna életüket a Hazáért, akkor most, sokkal rosszabb helyzetben lehetnénk, vagy talán nem is léteznénk… Ezután rövid, közös imával, és a Himnusz eléneklésével adóztunk elhunyt hőseinknek, s ezzel szenteltük meg, induló napunkat.

Jó háromnegyed-órás gyaloglással eljutottunk bázis-helyünkre, a korábban, már „Vackor-tanyának” nevezett fiatal erdőbe, melyet egy ott ágaskodó vadalma-fáról neveztünk így el. Lepakoltuk málháinkat, s röviden bemutattam az újdonsült tagoknak a mi kis tanyánkat, amelyet kb. 2 éve „vettünk birtokba”, s alakítgattuk, szépítgettük, ápolgattuk, hogy a sűrű-fojtó aljnövényzettől, kidőlt fáktól megszabadítsuk a fiatal kiserdőt. Ezt követően, az étkezés közben, ismertettem a „Hadi-túra” tervezett menetét.

12.30-kor elkezdtük a csapatok beosztását. Először, a számháborúhoz hasonló módon játszandó, ún. „megye-háborút” játszottuk. Ennek a lényeg, hogy két vármegye (Hont és Heves) küzd egymás ellen. A fejpánton, a vármegyéken belül található járások nevei- és a járásokon belüli település nevek vannak (elől-hátul) föltüntetve. Akkor érvényes egy találat, ha egy ember szájából hangzik el, mind a három név, vagyis: vármegye-, járás-, településnév. (Pl. Hont vármegye, Vámosmikolai járás, Zalaba; vagy Heves vármegye, Pétervásári járás, Recsk; stb.) A zászlót pedig, minden csapatnak magával kell vinnie, mint egy valódi csatában. Tehát nem rejtheti el sehová! Egy kijelölt „zászlósnak” és a fedezetének kell magánál tartania- és védenie, amíg a többiek az ellenfél zászlajának megszerzéséért küzdenek. Ha kilőtték a zászlóst, a hozzá legközelebb állónak kell átvennie, s vigyáznia rá, ill. biztonságos közegbe juttatnia. Akkor győzhet egy csapat, ha az ellenfél zászlaját megszerezve, a saját zászlajával egyesítve, egy előre meghatározott helyen, egyetlen csapattag, mindkét zászló rúdját, egyszerre a földhöz érinti. Amíg ez nem történik meg, addig az ellenfél részéről, bármely zászló meg, ill. visszaszerezhető. 3 menetet játszottunk ebből a csatából.

Miután kielemeztük a játék tanulságait, a különféle taktikák, s főleg az együttműködés fontosságát, fölkészültünk az „eszközös csatára”. Elővettük, s fölajzottuk az íjakat, számba vettük az ütőfejes nyílvesszőket –melyekkel biztonságosan lehet egymásra lőni–, s kikészítettük a seprűnyelekből készített fakardokat is. Majd megbeszéltük, hogy ki milyen eszközzel harcol, s hogy mik a szabályok: amelyek persze menet közben is folyamatosan alakultak, hogy a játék, minél inkább szolgálni tudja mindenki örömét- és biztonságát. A mezőre vonultunk, s elkezdődött a többmenetes küzdelem. A végén, már olyan szabályt is bevezettünk, hogy akit találat ér, annak életkortól függően kell, bizonyos mennyiségű fekvőtámaszt (vagy dupla mennyiségű guggolást) végeznie, hogy újból játékba állhasson. Ez azért volt jó, mert a kiesett „harcosnak”, nem kellett végigvárnia a csatát, hogy a következőben újra játszhasson, hanem hamarabb visszaállhatott: és persze erősödhetett is. Néhány csata után, földig lógó nyelvekkel, kiéhezve, visszatértünk a tanyára, ahol étkezés közben kipihentük magunkat, s fölkészültünk az egyéni megméretésekre, a párbajokra.

Beosztottuk az egymással versengő párokat, s kezdetét vette a küzdelem. Először fakardokkal, majd íjjal, végül hosszú-bottal kellett megküzdenie egymással, a vállalkozó vitézeknek. A legkisebbek is oroszlánként küzdöttek…

A küzdelmek végeztével fölmálháztuk a betyárbútort, s elindultunk a forráshoz, hogy ott frissítsük föl magunkat a nap végén. Előtte azonban –közkívánatra–, a forrás előtti mezőn, még egy utolsó „fekvőtámaszos-guggolós” összecsapásra is sor került, ami „végkimerülésig” tartott. A forrást, szinte kiapasztotta a sok szomjas vitéz, a nagy csata után…

Azt, hogy jól sikerült a túra, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tervezettnél, 2 órával tovább tartott! Nem beszélve arról, hogy az eddig egymás számára idegen, állami gondozott- és családban (sőt, nagycsaládban) élő (cigány-származású- és nem cigány) gyerekek egyaránt barátként búcsúztak el egymástól, egy élményekkel, izgalmakkal, s izomlázzal teli nap után. Visszajelzések szerint, még egy családon belül, a régebben kialakult problémák (feszültségek) is föloldódtak… Nem véletlen!- hiszen már a nap elején megszenteltük tevékenységünket, s elhunyt hőseink szelleme vigyázta, s vezette lépteinket, Isten áldásával…

 

Budapest, 2009. szeptember 28.

 

Csordás Imre cst.

gyermek- és ifjúságvédelmi asszisztens