Célkitűzéseim |
Az ifjúsággal való törődés számomra missziót jelent!
Sigmund Freud, neves osztrák pszichológus megállapítása szerint a gyermekkorban szerzett pozitív ill. negatív élmények, tapasztalatok az ember egész életére kihatnak. Ez határozza meg az ember életminőségét, azt, hogy „jó”, vagy „rossz” ember lesz. Ezért tartom a legfontosabbnak az ifjúságnevelést! Célom: Elsősorban a kallódó ifjúság összefogása, és különféle rekreációs programokon keresztül tisztességes emberré és tisztaszívű magyarrá (vagyis: jó, magyar honpolgárrá) nevelése - függetlenül társadalmi helyzetüktől, felekezeti és etnikai hovatartozásuktól - (empatikus hozzáállással, a tolerancia jegyében). Elvem: az életre való játékos fölkészítés – a természetpedagógia alkalmazásával, a „túlélés” ideológiájának és gyakorlati elemeinek megismertetése, az ember és a természet (az állat- és a növényvilág, ill. a természeti elemek), valamint az ember és a társadalom (a társadalmi értékrend) kapcsolatának elmélyítése révén. Arra törekszem, hogy az ifjúság erkölcsi érzékenységét fölkeltsem a közösségi összefogásra, a segítőkészségre, a szellemi és fizikai munkának és az általa létrehozott értékeknek a megbecsülésére, valamint a jóra és a tökéletességre való törekvésre. Törekvéseim között szerepel nemzeti hagyományaink ápolása és az egészséges és normális nemzeti és magyar öntudat szélsőségektől mentes kialakítása, megszilárdítása is. Fontosnak tartom a jellemnevelésben: az önzetlen, segítő- és tettre kész, céltudatos, határozott, személyiségzavarral nem küszködő egyéniség kialakítását. A kötelességtudat és felelősségérzet gyakorlati elmélyítését, a kitartó, küzdő szellemiség, a becsületesség, a szorult helyzetekben, megpróbáltatásokban való erős lélekjelenlét, helyzetfelismerés és probléma-megoldó készség, valamint a helyes értékrend kifejlesztését. A pedagógiai nevelői stílusok közül a „meleg-engedékeny” stílusnak vagyok elkötelezett híve, a szabadosság elutasítása mellett. Ugyanis, ha szeretettel és bizalommal fordulok a gyerekek felé, engem is szeretni fognak, és bizalmukba fogadnak. E kölcsönös bizalom és elfogadás alapján az általam képviselt értékrendet (eszmeiséget, sportot, zenét, tantárgyat, stb.) is jobban elfogadják: ezáltal követendő példaképpé válhatok a szemükben, s így a nevelés is hatékonyabb lesz. Bevált eszközeim: a túrák és a táborozások Az ifjúságnevelő munkában eddig eltöltött több, mint 20 év gyakorlati tapasztalatai igazolják, hogy az egész napos túrák, de főleg a táborozások ideje alatti intenzív, nevelő hatású foglalkozások komoly, pozitív eredményeket hoznak – aránylag rövid idő alatt is – a gyermekek és fiatalok jellemfejlődésében, fizikai állóképességük javulásában. A táboroztatást, mint a kapcsolatteremtés és együttműködtetés módszerét, a pszichológia kiváló eszközeként ismeri el a szakma, s mint ilyet, szorgalmazza is. Azért is küzdök, hogy közvetlen kapcsolat alakulhasson ki – és hosszútávon is megmaradhasson – minél több iskolával és más gyermekintézményekkel, ifjúsági szervezetekkel, hogy minél több gyermeknek és fiatalnak adhassunk életre szóló élményeket és hasznos, jellembeli változást. Így segítve, hogy a „nagybetűs életben” is boldog és sikeres lehessen! Mottóm: Gróf Teleki Pál, néhai miniszterelnökünk szavaival élve: „Iskola után és iskolán kívül is nevelni kell! …Föladataink áldozatosságot, lelkiismeretességet, tisztességet, hazafiasságot, vallásosságot követelnek.” |