Családi Kalandklub - Szakmai tájékoztató a Túlélő Kalandtáborról
Menu Content/Inhalt
Üdv! arrow Szakmai Tájékoztató a Túlélő Kalandtáborról

Akikre büszkék vagyunk

Apródjaink: Joci és Laci

Szavazz!

Tábor Értékelő
 

Belépés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

Statisztika

Látogatók: 1496955
Szakmai tájékoztató a Túlélő Kalandtáborról

Szakmai tájékoztató a Túlélő Kalandtáborról

Amit a programok nyújtanak;

Az oktatás és a föladatok végrehajtása gyakorlott és tapasztalt oktatók és segítők irányítása mellett történik!

Felelős szakmai vezetőnk: Tóth Lóránd ny.á. alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem adjunktusa, túlélő-kiképző, felderítő-tiszt; több, túléléssel kapcsolatos könyv írója.

A táboridő alatt, szinte minden cselekményt értékelünk: ezzel is nyomon követve az egyéni- és közösségi fejlődés mértékét, melyet a tábor végén, elismerő oklevéllel hitelesítünk.

Vízi átkelés gyakorlása:

Vízi átkelésre alkalmas eszközök (tutaj, stb.) készítése, kipróbálása. A feladatsorok végrehajtása során a kognitív és technikai kreativitás fejlesztésén túl, a vízbiztonság és a bajtársi összefogás növelése is célunk. Az úszni nem tudók részére alapfokú úszógyakorlatokat, az úszni tudóknak vízből mentési gyakorlatokat is tervezünk.

Alapvető kötéltechnikák:

A (szikla)mászás-ereszkedés során alkalmazott kötélkezelési technikákkal és egyéb alpin-eszközök használatával ismertetjük meg a résztvevőket. Ezen túl, segítünk a tériszony leküzdésében, az önbizalom erősítésében, valamint a bátorság és vakmerőség közti különbség megértésében.

Álcázás, rejtőzködés:

Az észrevétlenséghez szükséges eszközök és viselkedési formák alkalmazási módjait (természetben található „eszközök”, önfegyelem, összefogás, bajtáriasság, engedelmesség, stb.) ismertetjük meg és gyakoroltatjuk a résztvevőkkel. Az álcázáshoz mindig a helyben talált eszközöket, tárgyakat, lehetőségeket használjuk föl, sajátos ötletek alapján.

Építmények és használati eszközök készítése:

A természetben való, nomád körülmények közötti élethez (hosszú távú túléléshez) szükséges, „komfortos” környezet kialakításának módjait ismertetjük meg az érdeklődőkkel, a helyben található, természetes és szintetikus anyagok fölhasználásával.

Elsősegélynyújtás, sérültszállítás (mentés):

Az alapfokú (és baleseti) elsősegélynyújtással (vérzéscsillapítás, sebellátás, ficamok, törések, égési és fagysérülések, szemsérülések, mérgezések, stb. kezelése) és különböző körülmények közötti (szakadékon, úton, vízen, erdőn, stb. át) sérültszállítási módokkal (pl. mentő-hurokkal, szükség-hordágyon, tűzoltó-fogással, stb.) ismertetjük meg a táborozókat.

Tűzkezelés:

Tűzrakóhely készítése, a tűzrakás és -gyújtás, ill. -oltás módjai különböző célzattal (sütés-főzéshez, melegedéshez, ellentűznek, stb.) és különféle körülmények között (tűzvészből menekvéshez, esőben, rejtekben, vízen, stb.)

Létfenntartás:

Ehető és gyógynövények gyűjtése, alkalmazása, „vadászat” (szükségeszközök készítése, alkalmazása), ételkészítés, (edény nélküli sütés-főzés, kenyérsütés módja, kemencekészítés) víznyerés, víztisztítás.

Tájékozódás - tereptan:

Térkép és tájoló használata, égtájak meghatározása iránytűvel és anélkül (csillagok, óra, napállás és egyéb természeti jelenségek segítségével). Meghatározott objektumok betájolása, beazonosítása, terepasztal készítése, helyzetmeghatározás (GPS, háromszögelés, előre- és visszametszés, stb.), távolság- és magasságbecslés, stb. módjainak megismertetése.

Célbadobás, lövés:

Az emberi test finommechanikus mozgását (érzékeit), a koncentrációs képességet, a légzést, látást, önfegyelmet kívánjuk ezáltal fejleszteni. A célbadobás, lándzsával, kővel, dobótüskével, késsel, baltával, stb. történik. A célbalövést, íjjal, légpuskával, fúvócsővel, csúzlival, ill. parittyával valósítjuk meg.

Felderítőtúra:

Ennek keretében az eddig tanultakat alkalmazzuk, ill. újabb ismereteket adunk át (pl. pokróckoszorú készítése az alapvető túlélő-csomag szállításához, lopakodás, megfigyelés, információszerzés, stb.). Különböző helyzetgyakorlatok keretében teszteljük, ill. fejlesztjük az önfegyelmet, a tűrőképességet, ill. az egymásrautaltság megtapasztalásával a segítőkészséget, bajtársi összetartást, lélekjelenlétet, helyzetfelismerő és problémamegoldó képességet, bővítjük a felkészültségi szintet.

Helyzetgyakorlatok:

Különböző (extrém) élethelyzeteket imitálva (üldöző- vagy üldözöttként, súlyos balesetben, fogolytáborban, stb.) különféle föladatok végrehajtására (pl. élő nyúl, hal, vagy csirke előkészítése, sütéshez, főzéshez, étkezés céljából; rejtőzködés; fogoly kiszabadítása; vízi átkelés; sziklamászás, ereszkedés; csapdakészítés; elsősegélynyújtás, stb.) ösztönözzük a résztvevőket. Ezek által életszerű helyzetekben gyakorolhatják a korábban tanultakat, ill. bizonyíthatják felkészültségüket (technikai tudás, alkalmazási készség, lélekjelenlét, bajtársiasság, önfegyelem, helyzetfelismerő, problémamegoldó képesség, stb.).

Az egyénre gyakorolt (közvetlen) hatások;

Mindenki más-más pszichikummal rendelkezik. Ennek megfelelően mindenkiben másként és más jellegű reakciókat és változásokat idéznek elő a különféle fizikai, szellemi és lelki vonatkozású ingerek, behatások és a közösség egyénre ható, formáló (alkalmazkodást, igazodást megkövetelő), kohéziós ereje. Túlélő táborunkban (és más, évközi programjainkon is) az alkalmazott elméleti és gyakorlati módszerek képesek arra, hogy az egyénekben az önfegyelmet, állóképességet, bajtársiasságot, segítőkészséget, ügyességet, koncentrációs és megfigyelőképességet, magabiztosságot, lélekjelenlétet, helyzetfölismerő és problémamegoldó képességet, technikai és gyakorlati készséget, kapcsolatteremtő képességet, stb. felszínre hozza, fejlessze és megerősítse minden résztvevőben. A táborban történő értékelések során „kiválasztódnak” a vezetésre alkalmas egyéniségek, akiket bizonyos (felelősségteljes) föladatokkal megbízunk, hogy a táborvezetőség és az oktatók munkáját segítsék. Ez a segédvezetői kinevezés számukra egyfajta megtiszteltetés, mely büszkeséggel töltheti el, s egyben elkötelezi őket arra, hogy a táborvezetőség iránymutatásai szerint segítsék a rajokra bontott táborozók közösségeit az adott föladatoknak megfelelően irányítani, lelkületét formálni.

A közösségre gyakorolt (közvetlen és közvetett) hatások;

A föntieket alapul véve, nemcsak az egyénre van hatással a közösség, hanem a közösséget is alakítják a különféle egyéniségek. Elsősorban a „vezéregyéniségek” határozzák meg egy közösség arculatát. Ha a közösség is képes elfogadni a vezetésére szánt egyént, akkor a közösség lelkülete az elérendő célnak megfelelően alakítható. A közösségben végrehajtandó föladatok során, az egymásrautaltság által gerjesztett feszültségek, zsörtölődések viszonylag hosszútávon összecsiszolják, bajtársi közösséggé kovácsolják az addig egymásnak idegen személyeket. A tábor végére új barátságok szövődnek, ezek közül sok akár életre szóló is lehet. A megpróbáltatások közepette kiderül, hogy ki, miben a legjobb, és hogy mivel tudja legjobban szolgálni a közösségét. A jó vezető ennek megfelelően osztja ki a végrehajtandó föladatokat is. Ezáltal nem a gyöngeségei, hanem a jó tulajdonságai válnak nyilvánvalóvá a közösség egyes tagjainak. Így több lesz az elismerés, mint a vádaskodás, tehát, erősödik a közösség kohéziós ereje. Ennek a visszaigazolása az, amikor a következő évi táborban (vagy bármilyen más alkalommal) az előzőleg összecsiszolódott közösség tagjai ismét együtt akarnak lenni.

A társadalomra kiható (közvetett) hatások;

Akik megtapasztalták egy jó közösség (akár a család, akár más egyesület, klub, stb.) áldásos hatásait – amely még a személyiségfejlődésüket is pozitív irányba alakította –, azok a társadalomnak is hasznos és megbízható tagjai lesznek.

A túlélő kalandtáborainkban (és más egyéb évközi programjainkon) elsajátított ismeretek és ezek gyakorlása, az átélt tapasztalatok, valamint a személyiség-formálódás hosszútávon olyan pozitív hatást gyakorolnak az egyénekre, hogy a társadalmi problémákra szinte reflex-szerűen pozitív módon reagálnak. Akár baleset, ipari vagy természeti katasztrófa, akár a társadalmi rétegeket érintő pszichés jelenségek (drog, alkohol, öngyilkosság, bűnözés, stb.) kivédésében, megelőzésében, ill. lokalizálásában való, segítő közreműködésről, akár „csak” egy jó, példamutató életvitelről legyen szó.

Táborainkba az ország egész területéről, sőt, a világ más országaiból is érkeznek résztvevők (pl. külföldön élő magyarok) 10-14 éves kortól (felső korhatár nélkül), fiúk, férfiak, lányok, nők és családok egyaránt.

Programjainknak szinte automatikus velejárója, hogy népszerűsíti a HONVÉDELMI, POLGÁRI- ÉS KATASZTRÓFA-VÉDELMI, KÖZREND- ÉS ÉLET-VÉDELMI, EGÉSZSÉGMEGŐRZŐ, TERMÉSZETVÉDELMI, HAGYOMÁNYŐRZŐ ÉS MŰEMLÉKVÉDELMI, stb. tevékenységeket, amelyek a magyar társadalom biztonságosabb és jobb életkörülményeit hivatottak szolgálni.

Remélem, jelen ismertetőnk kellő mértékű tájékoztatást nyújt ahhoz, hogy érdeklődését fölkeltse tevékenységünk iránt és lehetőségeihez képesti együttműködésre, ill. támogatásra ösztönözze.

 

 
< Előző